Gyógyulás vagy visszatérés?

A „gyógyítható” szó sokaknál belső feszültséget kelt. Mintha azt üzenné: ha nem sikerül, benned van a hiba.

Fontos kimondani: lelki szinten a cukorbetegséghez vezető út gyakran nem egy döntés volt, hanem hosszú ideig tartó túlélési folyamatként alakult ki.

Fuhrman könyvét akkor tudjuk igazán jól használni, ha nem elvárásként, hanem lehetőségként tekintünk rá, lehetőség arra, hogy:

• • lassíts,
  • újrarendezd a prioritásaidat,
  • megtaláld mi tölt fel igazán,
  • visszatalálj a testedhez.

A cukorbetegség visszafordítása sokszor nem egy konkrét cél, hanem egy irány, amelyhez idő és belső stabilitás kell.

A könyv egyik tanítása, hogy a test reagál a biztonságra, a rendszerességre és ha végre nem hajtják tovább.

A változás akkor válik fenntarthatóvá, amikor nem „rendbe akarjuk hozni magunkat”, hanem meghalljuk, mire van szükségünk, hiszen a test együttműködése nem kikényszeríthető.

A változás és a test együttműködése

A könyv egyik  nagyon fontos tanítása, hogy a test nem erőből működik jól, nem attól kezd el „jobban viselkedni” hogy még több szabályt tartunk be, vagy még szigorúbban figyelünk.

A test arra reagál, ha biztonságban van, ha a kiszámíthatóságot él meg, reagál a rendszerességre, és nagyon érzékenyen arra is, ha végre nem hajtják tovább.

Ez kívülről sokszor nem látványos, mert nincs benne gyors áttörés, nincs benne „most megoldottam”. Inkább egy lassabb elmozdulás, egyfajta megnyugvás a rendszerben.

És ez az állapot önmagában is feszültséget tart fenn a testben, ilyenkor könnyen alakul ki egy ördögi kör, minél jobban próbálunk mindent kézben tartani, annál inkább elveszítjük a belső egyensúlyt.

A változás ezért nem ott kezdődik, hogy még jobban megpróbáljuk „rendbe hozni magunkat”.

Ott kezdődik, hogy elkezdjük észrevenni: mikor feszülünk túl, mikor hajtjuk magunkat tovább, és mikor nem halljuk meg, mire lenne valójában szükségünk.

Amikor ebben egy kicsit elmozdulás történik, a test is másképp kezd reagálni, mert végre van tere együttműködni.